A nagykövet tollából (2017. január 3.)

Boldog új évet!



Az évkezdet mindig kedvez az időnként ésszerű, de gyakran túlzó fogadalmaknak. Vajon kinek az oltalmába helyezzük a mi fogadalmainkat annak érdekében, hogy megfelelően jelképezzék e nagykövetség törekvéseit?

Legyen Honoré d’Urfé, az Astrée szerzője, akinek február 11-én emlékezünk meg születéséről (1567) és akit még mindig a pásztorregény atyjaként tartunk számon?
Vagy Jean Le Rond d’Alembert, a nagy enciklopedista, akinek három évszázaddal ezelőtti születése szintén jó apropója lenne egy konferenciának?

Nem, válasszuk inkább egy hölgy oltalmát, akinek mindenkitől eltérő véleménye van, aki egész Európában jól ismert száműzött, és akinek politikusabb művei még két illusztris elődjénél is olvasottabbak.

Azzal, ahogy minden határt átlép, kezdve korának azon követelményével, hogy a nő ne írjon, legfőképpen mást ne, mint regényt, megadja az alaphangot. De a gondolkodás iránti megkülönböztetett szeretete az, amely sokak számára elviselhetetlenné teszi őt.

Napóleon száműzi. Nem fél kifejezni szkepticizmusát Rousseau-val szemben.
Még messzebb megy, amikor felteszi a kérdést: „a franciák valóban szabadnak teremtettek?”.

Igen, az idei év kezdetén helyezzük cselekedeteinket e hölgy oltalma alá, aki 53 éves korában hunyt el, 1817. július 14-én, annyi fontos művet hagyva maga után, amelyből ma csak egy mondatot idézünk, a Carnets de voyage-ból: „Nincs olyan állampolgárság, amely ne lenne egyben korlát. Több kell belőle, hogy teljes emberré váljunk.” Germaine de Staël.

Boldog új évet mindenkinek!

JPEG

Megjelenés dátuma : 03/01/2017

Oldal tetejére