Suzanne (Zsuzsanna) Varga visszaemlékezése (első rész)

1956-2016 - Magyarországról Franciaország felé

Olvassák el a Magyarországi Francia Nagykövetség által az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója alkalmából Franciaországban befogadott magyar menekültek visszaemlékezéseit.

Suzanne (Zsuzsanna) Varga visszaemlékezése

JPEG1956 októberében Suzanne (Zsuzsanna) gimnazista és - nem túl lelkesen - készül az érettségire. A háború utáni kommunista Magyarországon nőtt föl, a politikai rendőrségtől való félelem légkörében; már gyermekként megtanulta, hogy odafigyeljen, mit mond nyilvánosan, az üzletekben, az utcán; otthon sosem beszéltek politikáról a gyerekek előtt, hiszen „még a falnak is füle van”.
1956 októberében mégis őrült pletykák kezdenek keringeni Zsuzsanna iskolájának udvarán: valami történik, a diákok Petőfi tizenkét pontját sorolják, akárcsak 1848-ban, a forradalom szele söpör végig Pest és Buda utcáin, szólásszabadságról álmodnak az emberek, és azt kiabálják: „Ruszkik haza”…
A fiatal Zsuzsanna szemtanúja lesz a készülődő forradalomnak. Még ha ő maga nem is ragad fegyvert, ugyanaz a lelkesedés fűti, mint a szabadságról álmodó magyar népet, és tudatában van annak, hogy olyan fantasztikus, szinte irreális pillanatot él át, amely néhány napja még elképzelhetetlen volt, és amelyet a Sztálin-szobor ledöntése szimbolizál. Zsuzsannát megérinti az a mód, ahogy az események zajlanak: a tömeg fegyelmezettsége, és az, hogy nincsenek lopások, fosztogatások.
Majd visszajönnek az oroszok, a tankok a Szentendrei úton át Budára és Pestre vonulnak, vérbe fojtva a magyar forradalmárok szellemét. A kommunista hatalom ismét megerősödik, következik a megtorlás.
Ezekben a sötét órákban Zsuzsanna mégsem gondol arra, hogy elhagyja Magyarországot. Vőlegénye győzi meg, akit behívnak katonának, és aki attól fél, hogy a Szovjetunióba küldik, mint a többi sorkötelest; elrejtőzik Zsuzsanna szüleinél, hogy ne kelljen átvennie a behívót, és a külföldre menekülésen kívül nem lát más kiutat. Sikerül meggyőznie Zsuzsannát, hogy kísérje el: „Ha a feleségem akarsz lenni, gyere velem!” – mondja neki. De ahogy Zsuzsanna később meséli, végül az juttatta végső elhatározásra, hogy így megúszhatja az érettségi vizsgát, amelyhez semmi kedve nem volt!
A két szerelmes elhatározza, hogy karácsonykor indulnak, arra számítva, hogy az ünnepek alatt lanyhul a hatóságok figyelme. Egy hideg reggelen indulnak útnak, a hajnali órákban. Zsuzsanna az utolsó pillanatban még habozik: bent a jó meleg ágy, kint hideg van…
A két fiatal elindul a pályaudvarra, egy az osztrák határhoz közeli állomásra terveznek eljutni vonattal. Több réteg ruhát öltenek magukra, hiszen csomag nélkül indulnak útnak, nehogy felhívják magukra a figyelmet. A kis pályaudvaron a büfé felé menet elhaladnak néhány katona mellett, ekkor Zsuzsannát furcsa érzés keríti hatalmába: vajon figyelik őket?
A vasútállomáson tanácstalanság lesz úrrá rajtuk: hogyan tovább? Egy áruszállító szerelvény vezetője váratlanul a segítségükre siet és beengedi őket a mozdony vezetőfülkéjébe. Az osztrák határ előtt néhány kilométerrel Zsuzsanna és vőlegénye leugranak a mozgó vonatról, a vastag hótakaró felfogja esésüket. Innentől nincs más hátra, mint az éj leple alatt továbbmenni, az út mentén, ahol időről időre motoros járőrök zúgnak el. Ilyenkor a két szökevény beveti magát a hóval fedett árokba. A hideg éjszakában vacogva Zsuzsanna nem tud nem arra gondolni, mennyivel jobb lenne most az ágyában feküdni…
Végre elérkeznek egy faluba, ezt jelzi a falu összes kutyájának hangos, haragos ugatása is. Több ajtón is bekopognak, szomorúan veszik tudomásul a zárt ajtók mögül érkező elutasítást. Végül egy idős hölgy beengedi őket; Zsuzsanna és vőlegénye megmelegszenek a barátságosan pattogó tűz mellett, a levegőben ínycsiklandozó leves illata terjeng. Végre egy kis pihenő. És végre egy ágy! Hatalmas faágy, kukoricaillatot áraszt, és milyen jó elaludni a jó meleg dunyha alatt.
A két fiatal a másnapot vendéglátójánál tölti, a falu minden házában indulásra váró jelöltek bújnak meg. Mindannyian arra várnak, hogy leszálljon az éj, hiszen este egy húsz fős csoport indul útnak a földeken keresztül, egy fiú vezeti majd őket a faluból.
Zsuzsanna nem szokott hozzá a hóban meneteléshez, minden lépésnél megbotlik, de kitart. Végre eljön a pillanat, amikor vezetőjük jelzi, átértek Ausztriába. A kis csoport szótlanul halad tovább. Ekkor határőr lép eléjük: magyar vagy osztrák?
Amikor a határőr beszélni kezd, Zsuzsanna nem érti, hogy mit mond, de azt tudja, hogy nem magyarul és nem is oroszul beszél: Ausztriában van! A menekültek átölelik a határőrt, aki egy közeli kis osztrák faluba vezeti őket. Este a falubelieknél szállnak meg, akik előkészített szobával várták őket. Finom levendula-, tea- és csokiillat terjeng. Szabadok! Nem tudják még, mit tartogat számukra a jövő, de ez most nem is számít, hiszen ma este végre béke és nyugalom van, ott az osztrák falucskában, ahol harangszó hívja éjféli misére a hívőket.

(folytatása itt következik)

JPEG

Megjelenés dátuma : 25/11/2016

Oldal tetejére